Most írhatnék egy folytatásos történetet ami számunkra "csodásan" fejeződött be mégis, és úgy, hogy nem is számítottunk rá egyáltalán. Ehelyett igyekszem összefoglalni a sztorit.
Sok-sok évvel ezelőtt Angliában dolgoztam segédápolóként egy magánkézben lévő idős otthonban. Onnan a "jóslást" kérő hölggyel az ismeretségem. Tavaly felhívott, hogy útmutatást kérjen (nem szeretem a jóslás szót még mindig , bocsánat.) A megbeszélt időpontban a kérdésére videós beszélgetésben választ is adtunk Anikóval. A kérdése az volt, hogy felveszik e, és elmenjen e a hajóra dolgozni ami a tervében volt? A válaszunk egyértelműen NEM volt. Bár egy apró "kiskapu" mégis látszott az elemzés során, de ez az ego volt, aki mégis képes volt megteremteni, hogy felvegyék a hajóra, és ezt is elmondtam neki. A beszélgetéskor elégedetten nyugtázta a válaszainkat és megnyugodva búcsúzott el tőlünk. - Viszont pár nap múlva kaptam tőle egy dühös és fenyegetőző üzenetet. Hogy mi hogy bántunk vele, és mit képzelünk, mert őt felvették a hajóra és menni fog, és komolyan megfenyegetett minket ha nem küldjük vissza a pénzét. Én úgy vagyok vele, hogy szeretek nyugodtan aludni, és mindkettőnk lelkiismerete tiszta és nyugodt volt, mert éreztük, hogy a helyes információkat engedtük át magunkon és adtuk át számára. A pénzt visszautaltam az angliai számlájára, és vitatkozás nélkül, higgadtan búcsúztam el tőle, minden jót kívánva. Eltelt pár hónap és ezt az üzenetet kaptam tőle: "Szia Timi! Bocsánatot kérek, ahogy múlt évben viselkedtem. Felvettek a hajóra, és nekem teljesen az jött le az egészből, hogy nem a korrekt jóslást kaptam. De igazatok volt. Feladtam az albérletem, az állásom, s decemberben beköltöztem az akadémia által biztosított szállásra. Az orvosi vizsgálatnál elmondtam őszintén, hogy vérhigítót szedek, és az orvos 3 nap eltelte után behivatott a privát rendelőjébe, s közölte, hogy egyetlen egy hajós társaság sem fog alkalmazni tengeren óceánon, mert tilos ezzel a gyógyszerrel munkát végezni vizi területen. S mivel ez nem hangzott el a jóslásban, én bennem az volt hogy nem mondtatok igazat. Szeretném visszafizetni a teljes vételárat, amit kértetek. És ígérem, soha többet nem fogok ilyen Bántón viselkedni. Ott voltam utána minden nélkül: állás, fizetés, ezért tudtam csak most jelentkezni. És, ahogy Anikó mondta, márciusban sikerülni fog új munkahelyet találni, pontosan úgy alakulnak a dolgok. Indiában megpályáztam egy kiropraktori állást és a cég úgy néz ki, hogy alkalmazni fog csontkovácsként. Ilyen lehetőség több nem is fog adódni az életben." A pénz rekord idő alatt ideért tőle Angliából. És még jópár kellemes levélváltás történt amiben elnézést kért és háláját fejezte ki. Számunka nem várt fordulat volt ez Anikóval. A sors útjai az adott pillanathoz képest mutatkoznak meg mindig. Ezt ne feledjük. Elmehetett volna a hajó vele... de úgy is kelet valamelyik országában találta volna magát előbb utóbb nagy valószínűséggel. Így viszont az útja lerövidült, és arra mehet amerre mennie érdemes. ******és, hogy miért nem szeretem a jóslás szót? Mert bárkivel akivel eddig erről beszéltem és viszolygott tőle annak mind rossz tapasztalata volt belőle. Mert halál híreket, betegség és baleset híreket közölt vele a "jós". Nálunk nem erről szól az útmutatás! Sosem adunk át ilyen jellegű információt. Utat mutatunk az életben, segítünk. Nem pedig félelmet keltünk ezáltal. Szerző: Kocsis Tímea Comments are closed.
|
Szerző(k)ről
Szeretjük megosztani a gondolatainkat, tapasztalatainkat. Így bízunk benne, hogy akik olvassák velünk együtt értik és élik át a mondanivalónkat. Arhívum
Kategóriák
All
|